1Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.

2Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?

3Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.

4Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.

5Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.

6Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.

7Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.

8Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.

9Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!

10Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

11Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.

12Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.

13Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.

14Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.

15Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.

16Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.

17Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.

18Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.

19Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.

20Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.

21Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.

22Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.

23Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.

24Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.

25Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.

26Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.

27Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.

28Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:

29Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!

30Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

31Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!