1Az éneklõmesternek; Dávid tanítása; (1a) Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be. (1b) Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

2Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

3Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.

4Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.

5Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.

6És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

7Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt!

8[ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ]

9[ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ]