1Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. (1a) Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

2Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.

3Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

4A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

5A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

6Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

7Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké.

8[ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]