1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. (1a) Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

2Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

3Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:

4Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

5Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.

6Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.

7Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.

8Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

9Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.

10Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

11Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.

12Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.

13Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl.

14[ (Psalms 19:15) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm. ]