1Ének; Aszáf zsoltára. (1a) Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

2Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.

3Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.

4Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

5Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

6Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

7A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

8Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.

9Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

10A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.

11Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

12A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

13Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;

14Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

15Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!

16Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

17Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

18[ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ]