1Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. (1a) Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;

2Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

3Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.

4Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

5Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

6Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

7Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

8Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.

9Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.

10Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

11Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.

12Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:

13Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,

14A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

15A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

16Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

17Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.

18Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

19Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

20Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.

21A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

22Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

23[ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]