1Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. (1a) Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

2Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

3Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;

4Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.

5Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

6Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

7Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.

8És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

9És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

10Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

11Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.

12Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

13Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

14Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

15Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

16Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

17Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.

18Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

19Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted!

20[ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela. ]