1 Krónika 16
Hungarian: Karoli
1Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt. 2És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. 3És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

4És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. 5Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; 6Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.

7Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.

8Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.

9Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.

10Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.

11Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

12Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.

13Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!

14Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!

15Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;

16A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.

17Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

18Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

19Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;

20Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:

21Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.

22[Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.

23Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.

24Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;

25Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;

26Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.

27Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.

28Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!

29Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.

30Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.

31Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

32Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.

33Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.

34Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.

35És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

36Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

37Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak, 38Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. 39Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala; 40Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, 41Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló. 42És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].

43Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.



Hungarian: Karoli

Bible Hub

1 Chronicles 15
Top of Page
Top of Page